Mai interjú alanyom Ivon, a 4 gyermekes anyuka aki nem csak fiatalon lett anya de sajnos 3 vetélésben is része volt.


Veronika: Hello Ivon! Kezdetnek kérhetnék egy pár mondatos bemutatkozást? 🙂

Ivon: Szia! 31 éves vagyok,4 gyermekem van,3 fiú,1 lány. Férjem kamionozik,de általában minden hétvégén itthon van.

Veronika: Mikor és hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel? Milyen volt az esküvő? 🙂

Ivon: Érdekes sztori. 😀 Barátnőmnek tetszett haverom öccse. Felhívtam a srácot,h randizni szeretne vele a barátnőm,pénteken,lent a klubban. De én is megyek,mert buli lesz. És legyen már olyan szíves,hozzon magával egy havert,h ne legyek már gyertyatartó. Eljött a péntek este,lementünk,taliztunk. Egészen jól éreztük magunkat. Buliból hazakísért,megadtam a mobilszámom,és lelkére kötöttem,h hívjon fel 3 nap múlva. Hát,nem tette. Pedig nagyon vártam. Én első látásra belezúgtam. Állítólag ő is,csak félős volt. Én ekkor 14 voltam,ő 18. 4 évvel később újra találkoztunk,de bevallom őszintén,a felére se emlékszek,mert satu voltam. (tudod..."szex,drog rock n roll" vagy mi 😀 )
Ezután jöttem össze a srácok apjával. Aztán ugye vele szétmentünk,2008 elején. 2009/10 szilveszterén megint összejöttem Gabival,24 éves voltam. Végülis csak 10 éve voltam szerelmes bele,tök reális a várakozási idő 😀
Tavaly szeptemberben volt az esküvő. Picit akartam,majdnem az is lett. Esküvői fidres-fodros ruhám nem volt,eléggé távol áll a stílusomhoz. Fekete ruha,fehér virágokkal,harisnya,bakancs. A csokrom viszont fehér volt. A tanúm asszonykája el is kunyizta. 😀



Veronika: Azta mindenit. 😀 😀 Nem semmi! Akkor a pici lányod vele közös baba?

​​Ivon: Igen.

Veronika: Milyenek voltak a terhességeid? Melyik volt alegnehezebb és a legkönnyebb?

Ivon: A fiúk szerintem könnyűek voltak. Minimális derékfájás,pár nap émelygés mindössze. De ez is csak a harmadikkal. Illetve derékfájás az elsőnél is volt. Szaffinál viszont...11 héten át tartó állandósult hányás...11 kilót le is fogytam...derék-hátfájás,szédelgés,gyomorsav,vizesedés... Őt elég neccesen viseltem. Kicsit szégyelltem is magam,h végre itt az annyira áhított kislány,és ilyen rosszul viselem...

​​Veronika: És a szülések milyenek voltak?

​​
Ivon: Az első fiú 16 óra vajúdás után született. Ugyan elég hosszúnak tűnt,de maga a szülés gyors volt. Gátmetszést csináltak... Második 4 óra volt,mindennel együtt,ugyancsak gátvágásos. A burokból csak a buksija jött ki,félig burokban született 😀 A legkissebb,jött mint egy tank...1 óra alatt. Gátvédelemmel. A kiscsaj 3 óra volt. Gátvédelemmel. Könnyűnek mondanám mindet.

Veronika: Mennyivel születtek és mi a nevük? 🙂

Ivon: Márton Levente 2750 gr,46 cm Andor Noel 2800 gr,48 cm Nimród Milán 2550gr,48 cm Szaffi Abigél 3000gr,47 cm. Mini babák 😀



Veronika: Milyenek voltak pici babának és milyenek most?

Ivon: Leginkább hangosak. Most még hangosabbak 😀 De jó gyerekek amúgy. A fiúk nagyon összetartóak. Igaz,h amikor együtt vannak,kb ölik egymást,de ha valamelyik beteg,vagy épp odavan rokonnál,akkor nagyon hiányolják,aggódnak értük.

Veronika: Mennyi idősek? 🙂

Ivon: 10,9,8 évesek. A pici 8 hós.

Veronika: Jól kijönnek egymással? 🙂

Ivon: Alapjáraton igen. De hát tesók. Elnézve férjem tesóit,uncsijait,még 20 év múlva is gyilkolászni fogják egymást.

Veronika: Pároddal jól kijönnek a srácok? Hamar elfogadták?

Ivon: Kb azonnal elfogadták. Imádják. Csak rossz nekik,h sokat van távolt.

Veronika: Kicsit szomorúbb téma... Említetted, hogy volt 3 sikertelen terhességed. Mesélnél nekem picit ezekről?

​​Ivon: Az első 18 évesen volt. Beteg volt,elvették a 13 hét előtt. A második 19 évesen,őt simán elvetéltem kb 11 hetesen. A harmadik 2012ben volt,ő is beteg volt. Az ő elvétele viselt meg a legjobban. A műtőben is könyörögtem,h hagyják,hadd szüljem meg. Csak a negyedik adag altató ütött ki. Műtét után odajött hozzám egy doki vagy mi,h ő szíve szerint hagyott volna minket hazamenni,de tudja,h esélye nem volt a babának. Hát,nem lettem jobban tőle.

​​Veronika: Hogyan tudtad feldolgozni ezeket a tragédiákat?

Ivon: Őszintén? Gőzöm nincs. Szerintem nem dolgoztam fel. Csak elnyomtam. Elpakoltam mélyre. Néha avval vígasztalom magam,h nagyim játszik velük odafent. Ő óvónő,csecsemőgondozó,óvodavezető volt. Imádta a kicsiket. Nem élte meg az első dédunokája születését sem. Pedig nem vagyok hívő.



Veronika: Mit tudsz tanácsolni azoknak a szülőknek akik szintén elveszítették a magzatukat?

Ivon: Ne fojtsák el a bánatukat. Ha úgy érzi,keressen szakembert. Van erre specializálódott is. Sírjon,dühöngjön. Adja ki magából. Ne úgy csinálja,mint én,mert ez nem jó. Mindegy,mekkora volt a baba,gyászolja meg. Nekem nem hagyta a környezetem.

Veronika: Ha szabad tudni miért nem hagyták? 😮

Ivon: Úgy voltak vele,h "majd lesz másik" meg "még nem is volt gyerek"...

Veronika: Ez nagyon gusztustalan... Sajnálom de örülök, hogy már minden rendben és köszönöm szépen az interjút! 🙂 Végszóként pedig mit üzennél a világnak?

Ivon: Talán annyit, hogy ésszel éljenek és figyeljenek a környezetükben élőkre is.

Move your blog to Nouw - now you can import your old blog - Click here

Likes

Comments

Mai interjú alanyom Dina, aki anonim módon vállalta az interjút. Dina több szempontból különleges interjú alany. Első gyermekét fiatalon szülte, spirál miatt átesett egy abortuszon és jelenleg a rákkal harcol.


Veronika: Hello Dina! 🙂 Kezdetnek kérhetnék egy pár mondatos bemutatkozást?

Dina: Következő hónapban leszek 33. 21 voltam mikor szültem. Nem akartam gyereket mert fiatal voltam. De a gyerek apja 11 évvel volt idősebb mint én és azt mondta ha az unokáit is látni akarja akkor jó lenne már gyerek. Én belementem mert több mint 3 éve éltünk együtt és minden klappolt. Majd bejött szülésre és megundorodott tőlem. Többet nem tudott rám nőként nézni. Ezért ő jobbra én balra mentünk. 2 évig egyedül neveltem a fiam .és az előzmények miatt komoly önértékelési gondokkal küzdöttem. Depi is volt. Majd új szerelem új élet 120 km távolságra költöztem. 3 év múlva rákos lettem. Több műtét volt de kemo és sugár nem .innen 3 év múlva a párom és a legjobb barátnőm összeálltak. Aztán újabb költözés. Jött az igaz szerelem egy tüdőembólia újabb rákból való felépülés egy vetélés (előző kapcsolatnál egy abortusz is volt) és most jelenleg 9 hónapos lány boldogít a fiam és a párom mellett itthon.

Veronika: Huh na most akkor lesz pár kérdésem... A rákból sikeresen kigyógyultál vagy még rizikós a helyzet? Milyen rák volt, ha szabad kérdeznem?

Dina: 5 év tünetmentes időszak után mondanak gyógyultnak. Az első negatív eredmény 2015.marcius. Méhnyak volt. Jelenleg negatív. De az első is csak 10 hónapon múlott. Nincs már méhnyakam. Teljesen amputálták. Így vittem végig a terhességet a lányommal. És simán hüvelyi úton szültem



Veronika: Azta mindenit! Nem semmi. Mesélnél kicsit most az abortuszról? Miért döntöttél így? Hogyan élted meg lelkileg?

Dina: Spirál mellett lettem terhes. Nem mertem vállalni , hogy bele nőljön valahova a gyerekbe. Ami megviselt, hogy ugyanúgy bizottság elé kellett mennem és ott a nő azt mondta, hogy el tudja képzelni milyen anya lehetek ha egy spirál elég indok egy élet kioltására. Számomra ez undorító, ez a minden áron tartsuk meg a terhességet. Azt senki nem kerdőjelezte meg amikor a spirált felrakattam mert nem akartam gyereket.

Veronika: Bizottság elé? Mikor történt ez az abortusz? Én úgy tudom már nincs szükség ilyen bizottságra.

Dina: 9 éve. Nah ezt nem tudom. De meg kellett nézzek egy videót is az abortuszrol és ugyanúgy megkaptam a csekket

Veronika: Ez undorító... Abba nem gondolnak bele, hogy valaki pl erőszak által esik teherbe? Vagy védekezés mellett (mint ahogyan te is) és szíve szerint megtartaná de kockázatos?! Gusztustalan...

Dina: Ez a része viselt meg. És szerintem a nő nem beszélhetett volna így. Elmondtam neki hogy van gyerekem. Nem buliban 16 ember után lettem terhes hanem védekezés mellett és még én éreztem magam szemétnek.



Veronika: Ítélkezni egyszerűbb mint megismerni a másikat... Ez sajnos az élet minden területére igaz. Mennyi idő volt míg lelkileg helyre jöttél az abortusz után?

Dina: Nem igazán tudom a helyes választ. Még mindíg felháborít. De kb fél év volt amíg kikúszott a mindennapjaimból. Amikor már nem jutott eszembe az kb 2 év, most pedig már a dátumot is tévesztem.

Veronika: Jelenlegi pároddal mikor és hogyan ismerkedtetek meg? 🙂

Dina: 7 éve ismerjük egymást. Ő volt a masszőröm. De neki is családja volt nekem is. Így haverok voltunk. De az a bizonyos első szikra az első kézfogásnál megjelent. Majd kapott egy infarktust és eltűnt. Közben elváltak a feleségével. Én is újra egyedül lettem. És egyáltalán nem tartottuk a kapcsolatot. Aztán egyik nyáron a legjobb barátom találkozott vele véletlenül. Elmesélte neki hogy egyedül vagyok. Másnap megszerezte a számom. 3. Nap tali. És 1 hónap múlva együtt éltünk. Idén lesz 3 éve. Tiszta love story, ha nem csak a rövid változatot mondanám még film is lehetne belőle.

Veronika: Nagyobbik gyerkőccel jól ki jönnek? 🙂

Dina: Igen . Igazi bizalmi viszony van köztük

Veronika: Milyenek voltak a terhességeid? Mennyire voltak nehezek?

Dina: Az elsőt észre se vettem. Létráztam tapetáztam festettem. A másodiknál se guggolni se hajolni se 3 kg nál többet emelni. Se szex. Mégis 2x véreztem. 5 perc alatt 1 liter folyt el kb. Mentő kórház. Mind a kettőnél hasba szuri volt minden nap vérhigitás miatt. Másodiknál terhességi cukor is volt. Inzulinos voltam. Első 8 óra volt a szülés abból másfél amit kihagynék. 2.nál 5 óra és mind az 5 óra pokoli volt.

Veronika: Apás szülések voltak?

Dina: Igen



Veronika: Mennyivel születtek meg a gyermekeid és hogy hívják őket? 🙂

Dina: 1. fiú 3690 gramm 56 centi, napra pontosan 40. hét, 2. lány 3590 gramm 54 centi 38.hét 3.nap.

Veronika: Milyen babák voltak és milyen gyermekek most? 🙂

Dina: Doni se hasfájás se fogfájás. Nem firkált falat nem nyult konnektorba. Nem hisztizett . Sose hányt sehova wc és tálon kívül. Nem pisilt nen kakilt ágyba. Idén lesz 12 éves és minta gyerek. Amit mondanak neki azt úgy csinálja. Illedelmes és borzasztóan muja. A lányom pedig Robbanékony- Elszánt-Durvul. Egy igazi veszedelem.

Veronika: A kis harcos amazon. 😀 😀 Jól ki jön a két tesó? Nem okoz gondot a nagy kor külömbség?

Dina: Imádják egymást. Nem csinálnám másként. Mind a kettő maximális figyelmet kap, nagy nem balhézik mert a kicsire van figyelve, megértő. Mellesleg kamasz, kell neki is néha a csend de rá tudom bízni ha kell és bár cibálja és driftel a babakocsival mégis felelősségteljes

Veronika: Ezt most elképzeltem. 😀 😀 Biztos nagyon édesek! 🙂 Köszönöm szépen az interjút! Végszóként mit üzennél a világnak? 🙂

Dina: Vigyázz minden pillanatra mert pikk pakk Elmúlik.


Likes

Comments

Mai interjú alyanom a 22 éves Zsazsa aki a kis fiát egyedül neveli 8.5 hónapos kisfiát. Egyetemi hallgató, hőenergiai és szilikát mérnöknek tanul. 🙂


Veronika: Hello Zsazsa! Kezdetnek kérhetnék egy pár mondatos bemutatkozást?

Zsazsa: 22 éves vagyok. Jelenleg még egyetemi hallgató. A fiamat egyedül nevelem, 2 hónapos kora óta.

Veronika: Mi történt az apukával ha nem vagyok túl pofátlan?

Zsazsa: Igazából sok minden vezetett a külön váláshoz. Terhesen a sok aggodalom miatt nagyon feszült voltam. Majd miután megszületett Balázs tovább nőtt bennem a feszültség. Első gyermekünk, nem tudtam hogyan kell viselkedni, hogyan kell jól csinálni, hogyan legyek jó anya! Aggódtam, mert nagyon sokat sírt, hasfájós volt. Nem hízott. Elkezdett fogyni a tejem is. Fáradt voltam, kimerült, türelmetlen és feszült. Fájt mindenem a császármetszés miatt. És ez mind mind rajta csapódott. Sokszor veszekedtem vele, bántottam! Ő dolgozott, de ugyanúgy kivette a részét az egész babázásból. Nagyon keveset aludt, és ő is fáradt volt. Ez mind olyan dolog, ami miatt mi nagyon sokat veszekedtünk. Erre a sok feszültségre egyikünk sem volt készen. Mind a kettőnket megviselt, mind fizikailag, mind lelkileg. Ezek után ő nem volt elég kitartó. Tényleg az első fél év a legnehezebb. Közben mikor még két hónapos sem volt Balázs és munkát kapott Budapesten, és ez volt az, ami igazán elszakított minket egymástól! Ő nem lehetett velünk, és nem értette miért sírok sokszor itthon, egyedül. Ott megismerkedett egy kiegyensúlyozott, nyugodt nővel, akinek nem volt minden nap "gondja" egy gyermekkel, és most vele él kapcsolatban! Az a nő nem veszekedett vele minden nap, nyugodt volt, izgalmas volt az élete, nem csak a kakis pelenkáról, a szoptatásról szólt köztük a beszélgetés, hanem az életről! Megértem, hogy az sokkal izgalmasabb volt számára! Lehet, hogy nekem is az lett volna! Nagyon sokszor bánt, hogy így történt! Sokszor azt kívánom bárcsak visszamehetnék az időben, és újra élhetném az egészet! Sok mindent máshogy csinálnék!

Veronika: Ez rettenetes... Hogy bírod így egyedül? Van azért segítséged?

Zsazsa: Néha nehezen, néha nagyon könnyedén veszem az akadályokat! Lelkileg sokszor nem vagyok a toppon. De nagyon jó barátaim vannak, és az édesanyám is próbál támogatni! Amúgy mindent egyedül próbálok megoldani! Édesanyám szokott rá vigyázni, ha az egyetemre kell mennem, vagy bármi elintézni valóm akad, és nem tudom magammal vinni Balázst!



Veronika: Mit tanulsz az egyetemen? 🙂

Zsazsa: Ez kicsit bonyolult. 🙂 A Miskolci Egyetem, Műszaki Anyagtudományi karán, hőenergia és szilikát mérnöknek tanulok.

Veronika: Basszus nőtől ilyet még nem hallottam! 😀 A jövőben ebben a szakmában szeretnél elhelyezkedni? Mik a terveid?

Zsazsa: Remélem el tudok majd helyezkedni. Elég sok helyre megfelelő ez a végzettség.
Ha mégsem jön össze diplomásként, akkor van egy magasépítő technikus végzettségem, majd azzal találok valamit. 🙂Veronika: Nem tipikus női szakmák, ez tetszik! 😀 Akkor mondhatni te ilyen vagány, "fiúsabb" típus vagy? 🙂

Zsazsa: Így is lehet fogalmazni! 🙂 Mondjuk hálát adok az égnek, hogy fiam született! 🙂 😀

Veronika: Én meg annak, hogy lányom. 😀 Valamiért nem tudom magam fiús anyaként elképzelni... Milyen volt a fiaddal a terhességed? 🙂

Zsazsa: Nekem nehéz volt. Végig gondolva rengeteg minden történt! Imádtam a terhességet, de nehéz volt! Lelkileg is és testileg is sok minden megviselt!



Veronika: Ha van kedved mesélhetsz ezekről bővebben! 🙂

Zsazsa: Mikor pozitív lett a teszt nagyon örültünk. De sajnos sokáig nem volt szívhangja. Az orvos azt mondta a 7. héten, hogy valószínűleg nem élő terhesség már. Én könyörögtem, hogy várjunk még egy hetet, mielőtt bármit is eldöntenénk, mert szépen növekedett. A 8. héten már végre dobogott a kicsi szíve! 🙂 Később 13. héten el kellett kezdenem genetikai vizsgálatokra járni. Én enyhe fokú üvegcsontúságban szenvedek, és féltem, hogy ő is örökölheti. Ennek a betegségnek nagyon enyhe változata is van, de súlyosabb esetekben élettel összeegyeztethetetlen is lehet! (Sajnos ez spontán mutáció alapján is kialakulhat, de örökölhető betegség is.) A 26. hétig rengeteg ultrahangon voltam, Miskolcon és Debrecenben is a klinikán. Hála az égnek megnyugtattak, hogy semmi gond nincsen! Ha örökölte is, akkor csak annyira törékeny, mint én! 🙂 És én is felnőttem. A 15. hétig nem volt rosszullétem, semmi bajom nem volt, csak fáradtabb voltam. De 2015 karácsonyán elkezdtem görcsölni. Másfél hónapon keresztül be voltam zárva a négy fal közé! Nem volt kellemes. A terhesség utolsó rosszabb szakasza a vége volt. Terhességet 48 kg-mal kezdtem, és csak 12 kg-ot híztam. De ez a súly nagyon megterhelte a térdeimet, és a bokáimat. Nagyon nehezen mozogtam a végén.

Veronika: Szülésed milyen volt? Apuka ott volt veled?

Zsazsa: A betegségem miatt programozott császármetszés volt a 39. héten! Igen, ott volt velem. Végig támogatott, mert nagyon féltem, és ideges voltam! Akkor még ő volt a legnagyobb támaszom! 🙂

Veronika: Hogyan élted meg a császárt? Nem viselt meg lelkileg?

Zsazsa: Nagyon megviselt. Egész terhességem alatt felkészültem, hogy természetes úton hozom világra majd a gyermekem. De az orvosok érthető okokból, nem engedték. Ez is benne volt a pakliban, tudom. De a 37. héten, ezt olyan sértő, és durva módon közölték velem, hogy nagyon sokáig bántott! Utána is hónapokig emésztettem magam..

Veronika: Az orvosok borzasztó bunkók tudnak lenni sajnos... Mennyivel született meg a pici és mekkora most? 🙂 Hogy hívják?

Zsazsa: Balázsnak hívják. 3350 g-mal és 53 cm-rel született. Most 8 és fél hónapos. 70 cm és kB. 8 kg.

Veronika: Miket tud már? 🙂 Milyen baba?

Zsazsa: Nagyon jó gyerek! Elvan egyedül, ha takarítok, főzök vagy tanulnom kell. Az éjszakát 5-6 hónapos kora óta teljesen végig alussza. Már kézen fogva, vagy amibe épp kapaszkodni tud lépeget. Néha már egyedül is megáll, de még olyankor megijed. Ül, kúszik, mászik. Rengeteget pakol. A napokban fedeztem fel, hogy megérti a nemet. Sokszor kell még neki elmondani, de ha rászólok, akkor abbahagyja, amit épp nem szabad.



Veronika: Úristen egy kis angyal! 😀 Szerencsés vagy. 😀 Kaptál negatív megjegyzéseket amiért fiatalon szültél? Az emberek valamiért szeretik a fiatal anyákat bántani pláne ha egyedül állóak...

Zsazsa: Igen. Sokszor. Az apám is közéjük tartozik! Már külön háztartásban éltünk a párommal. Beszéltünk a gyermek vállalásról, és azt beszéltük, hogy ha végzek az egyetemmel, akkor bele is vágunk. De hamarabb kopogtatott. Örömmel vágtunk bele a a szülői feladatokba! Apám azt mondta, hogy vetessem el, mert tönkre teszem az életem! Ezt sulykolta édesanyámnak is, de ő nem volt hajlandó beleszólni ilyenbe! Mellette a terhesgondozóba is állandóan furcsán néztek rám. Az orvosok is. Volt olyan terhes nő, aki meg is jegyezte (bár csak fél füllel hallottam), hogy 16 évesen biztos jól felcsináltak! Rosszul estek ezek a dolgok...

Veronika: Undorítóak az emberek... Most már eltudod engedni ezeket a füled mellett?

Zsazsa: Igen! 🙂 Büszke vagyok arra, hogy fiatal vagyok, és teljes mértékben el tudom látni, és el tudom tartani a fiamat!
Mindent 100%-osan tudok neki biztosítani! 🙂 És nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a védőnőtől, a doktornőtől, és a baráti társaságból is nagyon sok dicséretet kaptam, hogy a gyermekemen egyáltalán nem látszik, hogy nincs velünk az apukája! 🙂

Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! 🙂 Végszónak pedig mit üzennél a világnak?

Zsazsa: Minden egyedülálló anyának kitartást, egy gyermek rengeteg erőt tud adni! Minden fiatal szülőnek türelmet egymáshoz! Egy gyermek minden kincset, pénzt és könny cseppet megér! Rengeteg örömöt, boldogságot ad! És az a feltétel nélküli szeretet, amit nyújtani tud, igazán felbecsülhetetlen!


Likes

Comments

Mai interjú alanyom Kriszta aki középkorú mami. 38 évesen adott életet a kislányának! 🙂


Veronika: Hello Kriszta! Kezdetnek kérhetnék egy pár mondatos bemutatkozást? 🙂

Kriszta: 1979 ben születtem Nyíregyházán.Ált.Isk. után szakmát szereztem dísznövénykertész lettem.Munkába álltam ahol 20 évesen megismertem a férjemet.Vándoroltunk az országba a munka miatt míg 2009ben kikötöttünk Mosonmagyaróváron.Itt egy kis faluba sikerült házat venni és utána 2015.12.07 kor prog.császárral megszületett Bernadett.

Veronika: Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel? Milyen volt az esküvő?

Kriszta: Munkahelyi szerelem.meglátni és megszeretni.Az esküvő egy 100fős szűk családi körben történt és életünk egyik legszebb napja volt.2012.09.08 volt a polgári itt dunántúlon az itteni barátokkal és 09.22 nyíregyházán a templomi és a buli a családdal.



Veronika: Bernadett, hogy hogy ilyen "későn" érkezett közétek? 🙂

Kriszta: Mivel munkahely miatt sokat vándoroltunk és munkásszállón laktunk oda nem akartunk meg nem is lehetett baba.

Veronika: Milyen volt a terhességed? Hogy viselted?

Kriszta: Életem legszebb érzése volt mikor kiderült.Semmi gond nem volt se hányinger se semmi.De 18hetes voltam mikor hirtelen meghalt édesanyám huga.Utána kiujjult édesanyám betegsége igy rettegés volt az életem és okt.23.ánsajnos megkaptam a telefont meghalt anyu.A sok idegeskedés miatt a cukrommal gond lett így az utolsó 2hónapra inzulinra raktak.

Veronika: Őszinte részvétem! Szülésed hogyan zajlott? Apuka ott volt veled?

Kriszta: Köszönöm.Sajnos itt császárnál nem lehet bent Apuka. Amugy simán ment minden.Nem volt olyan vészes a lábadozás sem.De sajnos nem volt tejcsi így tápszeresek lettünk.



Veronika: Nem viselt ez meg téged lelkileg, hogy császároztak és a szopi sem sikerült?

Kriszta: A császár nem de a szopi egy kicsit.Nehéz volt mert tök egyedül voltunk.Család 450 kmre.

Veronika: Apuka mennyire segített eleinte? Mennyit segít most a kicsi körül? 🙂

Kriszta: Rengeteget segít mindenbem.Fürdetés etetés pelenkázás mindent rá merek bízni.Nagyszerű férjem van.

Veronika: Kislányod anyás vagy apás inkább? 🙂

Kriszta: Is is.

Veronika: Milyen baba? Nyugodt, hisztis, pörgős? 🙂 Milyen volt kicsinek?

Kriszta: Nyugodt baba nem hisztis de pörög ezerrel.



Veronika: Miket csinál már? 🙂 Mondd szavakat?

Szekrény mellett szépen végigmegy felül.feláll öltözésnék leveszi a sapit nyújtja a kezét ha a bodyt levesszük.Cumi nincs nem is volt.Mondja hogy adjál, mamam az a hami, pá pá és int is hozzá.

Veronika: Kaptál negatív megjegyzéseket amiért "későn" szültél?

Kriszta: Volt olyan doki aki pedzegette hogy az Én koromba...de amúgy nem.

Veronika: Volt szükség valami speciális vizsgálatra? 🙂 Szerinted miért jó illetve miért nem jó, hogy 35 felett szültél?

Kriszta: Nem. Jó azért mert érettebb már az ember.rossz mert nem biztos hogy látom az unokámat

Veronika: Miben változtál meg mióta anya vagy?

Kriszta: Sokkal jobban odafigyelek a minőségi kajákra átértékelődtek a dolgok bennem.

Veronika: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! 🙂 Végszóként pedig mit üzennél a világnak?

Kriszta: Nagyon szívesen. Legszebb dolog a világon az Anyaság.


Likes

Comments

Mai interjú alanyom Móni aki egy tündéri 27 hónapos kislány édesanyja. Móni 21 évesen adott életet a kis Charlottenak akit Londonban hozott világra.



Veronika: Hello Móni! 🙂 Kezdetnek kérhetnék egy pár mondatos bemutatkozást?

Mónika: Móni vagyok Szabolcs m Megyéből. Két éve költöztem haza Londonból, családi okok miatt. A kislányom 27 hós, egyedül nevelem. Jelenleg egyetemre járok és a családi vállalkozásban is dolgozom. Tizennyolc évesen költöztem külföldre, majd mentem férjhez és vállaltunk babát. Huszonegy éves voltam mikor a lányom született.

Veronika: Ha jól értelmeztem pici babával költöztél haza. Nem volt nehéz egy ilyen kicsivel külhonból haza cuccolni?

Mónika: Nem volt könnyű. Minden holminkat hazaküldtem és az akkor öt hónapos babával repülőre szálltam. Szeremcsére a reptéren találkoztam egy román hölggyel, aki legalább a csonagjainkat segített cipelni.

Veronika: Ha nem túl indiszkrét... Pároddal miért váltak külön az útjaitok?

Mónika: Mikor én hazaköltöztem hogy anyukámmal tölthessen az utolsó heteit, ő azt mondta minden dolgunkat lezár kint és követ. Teltek a hónapok és nem jött így eldöntöttem hogy ennek így semmi értelme. Ő is hazament az országába mi maradtunk itt. Azóta csak akkor találkozunk ha a kisláyt jön látogatni.

Veronika: Ez nagyon szomorú... Őszinte részvétem édesanyád miatt! Van azért segítséged, hogy bírod egyedülálló szülőként?

Mónika: Szerencsés vagyok. Charlotte jól alszik, és a keresztszülők heti két teljes napra elviszik magukhoz, ilyenkor van időm tanulni és pihenni( persze csak ha nem vagyok elmaradva a házimunkával). Megtanultam, hogy néha fordítani kell magamra is időt, fodrász stb., mert attól picit könnyebb ez az egèsz , jobban érzem Kicsit magam.



Veronika: De gyönyörű neve van! 🙂 Milyen volt a terhességed?

Mónika: Szerencséte könnyű, ha lehet ezt a jelzőt használni. Az elején a rosszullétek után semmi gond nem volt. A nyolcadik hónapig dolgoztam. ( egy kaszinóban voltam manager) már úgy küldtek el szülési szabira.

Veronika: Nem semmi vagy! 🙂 Szülés milyen volt? Milyenek a londoni kórházak és a személyzet?

Mónika: Mindig azt mondtam, hogy majd az irodámból visznek a szülőszobára. Császároztak végül, a kórház szuper volt. Jártam felkészítő tanfolyamra. A szülőszobán anyu volt velem plusz a szülésznő végig a 12 ora alatt. Császár miatt 48 óra múlve engedtek haza. Az ételt étlapról választottam, sokkal másabb volt , mint itthon a kórházak.

Veronika: Bakker de jó! 😀 Nem viselt meg a császár? Engem is császároztak és teljesen kikészített lelkileg.

Mónika: Nem. Otthom kijott a vedono es kivette a varratot. Nem viselt meg. Nyilvan nem örültem, hogy nem természetes szülès volt, de kellett a császàr így muszáj volt hagynom.

Veronika: Mennyire volt nehéz a felépülés? Hogy bírtad az első napokat?

Mónika: Az első napok nagyon nehezen mentek. Anyukám akkor még kint volt velünk és anyósom Is Segített. Gyakorlatilag pihenhettem Amennyit akartam.

Veronika: Amíg szét nem mentetek pároddal ő mennyit segített neked a pici körül?

Mónika: Nagyon sokat. Etette, penelkázta, kelt éjjel. Nagyon jó volt így, hogy megoszlottak a teendők a baba körül.



Veronika: Milyen gyermek Charlotte? 🙂 Milyen volt kicsinek?

Mónika: Kicsinek álom volt. Evett, aludt. Most sem oanaszkodhatok.bárkivel elvan, a húson kívül majdnem mindent megeszik, éjjel-nappal szobatiszta, kèt nyelven beszél. Aránylag keveset hisztizik

Veronika: Otthon vagy még vele? 🙂

Mónika: Igen. Bedolgoz egy online fordító cégnek, de itthon vagyok. Nincs szívem bölcsibe adni. Az apukája segít anyagilag is szerencsére.

Veronika: Jól kijön a kislányod az apukájával? Tudja, hogy ki ő, felismeri ha találkoznak? 🙂

Mónika: Ritkan talalkoznak, videohivason kommunikalnak, megismeri, tudja hogy ő apa és hogy küld majd neki csomagot. (Nekik ugye ebben a korban ez dominal.) Az apuka dologgal úgy vagyok, ha jön bármikor szívesen látjuk, havonta repülőre id száll és meglátogatja

Veronika: Vannak rokonok akik sűrűn látogatnak titeket? Hogy érzi magát Charlotte ha társaságban van és milyen ha ketten vagytok? 🙂

Mónika: Apukam velünk él. Ha olyanok Jönnek, akiket ismer, teljesen ugyanolyan mint máskor, ha udegenek, sokkal csendesebb. Ha ketten vagyunk, többet huncutkodik.

Veronika: Gondolom a nagypapa fülig szerelmes a kis hercegnőbe! 😀

Mónika: Igen. Ha elmegyek edzeni két órát ő van vele. Minden délben együtt pihennek.



Veronika: Mit edzel? 🙂 Én jelenleg szigorúan diétázom és otthon edzek ha tudok. 😀

Mónika: Diéta megy nekem is, itthon mindennep fél óra torna plusz heti 2 spinning óra abarátnőimmel( ez szociális élet is egyben) Sári pedig babaúszásra jár.

Veronika: Hát igen az anya idő kell, anélkül becsavarodik az ember lánya. 🙂 Köszönöm szépen az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak? 🙂

Mónika: Azt, hogy én korán vállaltam gyereket, és nem bántam meg. Valamilyen szinten együtt növünk fel. Apukák segírsenek amennyit csak tudnak, mert kemény meló az anyaság. Mundig legyen anyának ideje magára!


Likes

Comments

Mai interjú alanyom Helena aki anonim mód vállalta csak az interjút, érthető okokból. Helena idén lesz 40 éves, 7 és 10 éves fiai vannak. A kisebbik fia még pocaklakó volt mikor Helena elveszítette agydaganat miatt a 3 éves kislányukat. Érzékeny lelkűeknek nem ajánlom ezt az interjút!


Hello Helena! Kezdetnek kérhetnék egy pár mondatos bemutatkozást?

Helena: Na ez nehéz. Idén leszek 40. Van 2 fiam. 7 és 13 évesek. Férjnél vagyok,10 éve. Egy irodában dolgozom. Másodállásban anyáskodom. Örökké rohanok, mindig dolgozom valami világmegváltó dolgon.

Veronica: Mikor és hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? 🙂 Milyen volt az esküvőtök?

Helena: Őt már 100 éve ismerem. Autót vett nálam. Aztán miután a nagyobbik gyerekem apjával szakítottunk valahogy megint megjelent az életemben. Ennek 12 éve. Az esküvőnk nagyon családias volt. (Ezúton is üzenném a tanúinak-akik röhögtek a szertartás alatt-, hogy még emlékszem rájuk.) Ekkor már a lányunk pocaklakó volt...

Veronica: Ő az a kislányod akit elveszítettél ugye? Ha bírod lelkileg a témát, tudnál erről kicsit bővebben mesélni?

Helena: Valahogy mindig jókor voltam, jó helyen illetve találkoztam olyan emberekkel, akik segítettek túllépni dolgokon. Volt, aki hasonló helyzetben volt az első babájával. Őszintén elmondta, hogy ő bizony 3 hónapig vedelt... azóta szép családja van. Volt, aki azt mondta, hogy nem gyógyít meg az idő semmit, csak átértékelődnek a dolgok. Azt szoktam mondani, hogy én önző dög vagyok. Rettegtem attól, hogy ha én akár az alkohol vagy a gyógyszerek "segítségéhez" nyúlok a nagyobbik fiamat elveszi az apja (eszébe sincs,12 éve nem is láttuk) Nyilván ha én elhagyom magam és KO vagyok naponta nem tudom őt felnevelni. Illetve lenne itt még pár dolog... Csak, hogy lásd az egész képet... A kislányról 2009 novemberében derült ki, hogy beteg... Ekkor voltam kisfiammal 20 hetes várandós. 2010 májusában kiderült, hogy a nagyobbik fiam szinte alig lát

Veronica: Milyen betegsége volt a kislánynak? Mi a helyzet most a nagy fiad szemével?

Helena: Agydaganata volt. Nagy fiamnak autoimmun betegsége van. Kb most 40%-os a látása. De teljesen olyan, mint bármelyil kiskamasz.

Veronica: Mesélsz nekem kicsit Pankáról ha tudsz? Biztos csodálatos kis angyal volt!

Helena: 10 nappal hamarabb született a várnál. Nagyon lelkesen elindultunk autóval. Mire a kórházba értünk semmire nem volt idő. A fogadott orvosunk a reptérről érkezve vezette le a szülést. Nagyon hamar megvolt. Utána rémültünk meg: mi van, ha dugó van vagy defektet kapunk... A párom bent volt velünk a szülőszobán. Hősként a padlóra fekve követte az eseményeket. Szépen cseperedett, soha semmi baj nem volt vele. Nemsokkal a 2. születésnapja után aluszékony lett, reggelente hányt. A kicsi a pocakban, a nagy ovis volt. Vittem rendületlenül a lányt dokihoz, hogy nagyon sokat alszik, hány... mindig azt mondta, csak orrmandula... A helyi ügyeleten van egy barátunk, aki kihozta egyszer az ügyeletes orvost... szerinte talán egy kicsit billegős a járása. Azt javasolta hazudjuk azt, hogy beszedhette a papa gyógyszereit. Max. megbűntetnek, de kerüljön kórházba. Ott is csak aludt, kakaót ivott... Fiatalka doktornő a kérésemre küldte el szemészetre. Ahol valami árnyékot látott az orvos. MRI vizsgálat, nopara talán agyvíz elvezetési zavar. Hát nem. A tobozmirigyében volt egy daganat. Ilyen betegsége 11 embernek volt. Hogy köztük mennyi volt a gyerek, milyen túlélési esélyekkel a fene tudja. Műtét, ne mutasd a gyerekeknek, hogy baj van. Talán mi vagyunk az egyetlenek az országban, akiknek nincsenek rossz emlékeik az orvosokkal kapcsolatban. maximálisan odatették magukat.,



Veronica: Végül mi történt? Mikor hunyt el a pici? Hogy teltek utána a napok? Le a kalappal előtted, elképesztően erős nő vagy, én bele haltam volna.

Helena: 4 nappal a 3. születésnapja után ment el. Mondhatok valamit? Kaptunk pszichológusi segítséget a kórházban. Mi is nehezen fogadtuk el, hogy ez a helyzet. Azt mondta a pszichológus, hogy ha mi nem engedjük el. Ő velünk marad addig. Miután mondtuk Pankának, hogy elmehet nem lesz semmi baj. Utána pár órával mintha jobban lett volna. Ránk mosolygott és elment. Nem tartom magam erősnek. Csak egyszerűen vannak olyan dolgok, amin nem tudok változtatni. Bármennyire is szeretnék. Ahhoz viszont nincs jogom, hogy rányomja a fiúkra ezt és elvegyem a gyerekkorukat.

Veronica: Igen ilyet én is hallottam már... Nagy fiad, hogy bírta a történteket?

Helena: Nagyon sokáig dicsekedett mindenkinek, hogy neki van egy huga, de nem mondja meg, hogy hol. 3-4 évvel utána egyszer véletlenül kihúzta Beni alól a széket, aki beverte a fejét. Akkor kibukott, hogy Beni is azért fog meghalni, mert ő nem tud rá vigyázni. Tudod mikor ijedtem meg? Mikor a háziorvos azt mondta, hogy szeretne javasolni engem, hogy segítsek a hasonló cipőben járó szülőknek, mert mi milyen "jól" tudjuk kezelni ezt a helyzetet. Nagyon sokan példát vehetnének rólunk

Veronica: Hát igen ez igaz... De ez ugye a felszín, senki kivülálló nem tudhatja belül mi zajlik le. Most kicsit vidámabb témához kanyarodjunk! 🙂 Mesélj a fiadiról kicsit kérlek.

Helena: Kristóf a suli réme... 😀 Beni meg az ovi kezesbáránya... Igazi gyerekek és van egy dilis anyuk, aki tűzön-vízen át velük/értük van.

Veronica: Ooo a két ellentét! 😀 Milyen testvérek? Jól kijönnek? 🙂

Helena: Ha valaki ismeri őket, pont fordított a természetük. A nagy a szelídebb, a kicsi akaratos. 6 év van köztük. A kicsi oda-oda csap, ha nem tetszik valami, a nagy pedig vissza. Szeritem alapvetően jó testvérek


Veronica: Apuka mennyire veszi ki a részét a gyermekek körüli teendőkből? 🙂

Helena: Egy ideig félt... nagyon sok melóm van bennük. Ő nem így dolgozza fel a történteket, ahogy én. Most már talán rájött, hogy nem "harapnak" 😀 😀

Veronica: Kapcsolatotokra milyen hatással volt lány elvesztése?

Helena: Ebben is kivételek vagyunk, nagyon összekovácsolt minket... Eredetileg sem voltunk rossz páros, ezzel csak megerősödtünk.

Veronica: Ezt örömmel hallom. 🙂 Nagyon szépen köszönöm az interjút és, hogy így megnyíltál nekem! Végszóként pedig mit üzennél a világnak?

Helena: Még valami ehhez a "csak orrmandulához": sokszor azt mondta a doki, hogy nagyon ráérek figyelni a gyereket. Ezt nagyon sokszor el szoktam mondani anyukáknak, ha nincsenek megelégedve azzal, amit az orvos mond, vigyék másikhoz, harmadikhoz... Nálunk Panka csütörtökön került be a kórházba, ha nem műtik meg vasárnap hajnalban a kezeink között hal meg a "semmitől" Az anyai megérzést nem lehet becsapni, bármennyire is nem figyelünk erre. És talán azt, hogy merjenek élni!


Likes

Comments

Mai interjú alanyom a 24 éves Szimi aki jelenleg Arizónában él navajo indián férjével és a 6.5 hónapos kislányukkal. Szimi nem csak azért lett az interjú alanyom mert fiatal anyuka hanem mert átesett sok anya rémálmán a császáron és a szülés utáni depresszión.


Veronica: Szia Szimi! Kezdetnek kérhetnék egy pár mondatos bemutatkozást?

Szimi: Szimi vagyok 24 éves. A férjemmel Amerikában élünk Arizónában. Kislányunk Alicia Nizhoni 2016 augusztus 3. án született sürgősségi császárral. Vegyes házaspár vagyunk. a férjem amerikai őslakos... 🙂

Veronica: Mesélj kicsit a férjedről! 🙂 Hogyan ismerkedtetek meg, milyen volt az esküvő?

Szimi: Az interneten ismertem meg, angol levelező társam volt. Kiskorom óta imádom az indiàn kultúrát így egy hatalmas álmom teljesült mikor megismertem a férjemet.. 🙂 Az esküvőnk egyszerű volt csak a tanukkal bíró elött.. Magyarországon szeretnék rendes nagy esküvőt.. 🙂 A férjem egy modern gondolkodású de hagyományt tisztelő és szerető férfi, akinél a család szent dolog.. 🙂



Veronica: Mikor került szóba nálatok a gyermek vállalás?

Szimi: Ez egy nagyon érdekes dolog mert mi már akkor beszélgettünk erről mikor még csak ismerkedtünk .. 😀 Házasságunk után pár héttel úgy döntöttünk belevágunk.. Nagyon hamar össze is jött. 😀

Veronica: Milyen volt a terhességed? Mennyire volt támogató és megértő a férjed a terhes "dilikkel"? 😀 Ha volt ilyen. 🙂

Szimi: A terhességem nagyon nehéz volt.. a 6. héttől a 12. hétig rengeteget hánytam és felkelni is alig tudtam.. Sokszor voltunk kórházban is emiatt... Később vizesedés stb okozott gondot.. Zak a férjem mindvégig hihetetlen mértékben kitartott mellettem és segített.. Sokszor ő fogott a wc felett stb amikor pedig sárkány voltam akkor is elviselte... 🙂

Veronica: Tudod nem az a igazi férfi aki megküzd érted a sárkánnyal, hanem aki szeret akkor is mikor te vagy a sárkány. 😀 😀 Szülés milyen volt? Írtad ugye, hogy sürgősségi császár lett a vége... Mi volt a baj?

Szimi: A szülésem sajnos elég borzalmas. Éjjel 2 kor kezdődtek a görcsök 4 kor már 4 percesek voltak úgy, hogy mentünk is a kórházba, hogy ma jön a kicsi... 10 ig semmit nem kaptam gépre voltam kötve utána adtak epidurális érzéstelenítést amit az aneszteziológus kicsit túl adagolt,. 16 óra után éreztem a fájásokat kb .. 2 órát küszködtem de csak a haja látszott... Iszonyat fájdalom volt, sírtam és könyörögtem, hogy csináljanak valamit. A férjem végig fogta a kezem és mindenben próbált támogatni.. Végül a kicsi vérnyomása esett az enyém ment fel ezért azonnal toltak a műtőbe.. Sajnos ott is komplikációk léptek fel.. Aliciát egyben kivették de én vért pisiltem és hánytam valamint többször elvesztettem az eszméletem.. A varraskor kiment az érzéstelenítő, éreztem mindent ahogy volt erőm jeleztem és kaptam még egy adag érzéstelenítőt.. A férjemet ekkor már ki küldték a műtőből a kicsivel.. Nagyon nehéz volt magamhoz térni, egy fél óráig semmit nem hallottam aztán fokozatosan kiment minden gyógyszer és felkeltem teljesen.. Ekkor előszőr láthattam a kislányom. Mikor behozták a szobámba (itt alapból jár a külön szoba pótággyal) minden fajdalmam semmissé vált.. Sajnos 5 napot voltunk bent fertőzést kaptam, a kicsi meg tüdőgyulladást ezért intra vénásan kaptuk a gyógyszereket.. 🙂 2 nap után már jól mozogtam, de azért kemény dió egy császár... 🙂



Veronica: Huuh... Ez nem semmi. Le a kalappal! Nagyon erős nő vagy, a férjed pedig nagyon bátor és igazi férfi. 🙂 Mikor vetted észre, hogy baj van és depressziós vagy?

Szimi: Az első kiborulás és önmarcangolás már a kórházban elkezdődött amiatt, hogy nem tudtam megszülni természetes úton... Szánalmasnak és gyengének éreztem magam és sírtam, hogy milyen "nyomi" vagyok. Zak próbált vígasztalni, hogy ez hülyeség.. Később fokozatosan romlott az állapotom mivel mi a családjával élünk mert egy tartozás miatt nem tudtunk elköltözni.. A családja ízig vérig amerikai szóval nem túl tisztaság mániások és elég lusták is. Ebből sok konfliktus volt... Elapadt a tejem ez csak fokozta a dolgot. Végül olyan gondolataim voltak, hogy főbe kéne lőnöm magam stb... Aztán fokozatosan másztam ebből ki a férjem segítségével és pár közelí barát plusz anyukám online támogatásával... De baromi nehéz volt, főleg mikor türelmetlen voltam a kicsivel.

Veronica: Mennyi idős volt a picurkád mire teljesen jól lettél? Szakember segítségére nem volt szükség egyáltalán?

Szimi: Nem akartam orvoshoz menni mert itt elég komolyan veszik és féltem, hogy esetleg elvehetik a kicsit tőlünk emiatt.. Én úgy éreztem megtudunk ezzel birkózni együtt.. Kb 3 hós múlt Lia mire eljutottam a mostani elfogadható szintre.. Persze vannak még rossz napok mikor elegem van a világból és az életemből.. Ilyenkor a férjem megkéri anyósom, hogy vigyázzon a kicsire és kimozdulunk együtt .. Elmegyünk pl susizni vagy minigolf, lovaglás.. Valami amit én is szeretek és kikapcsol.. 🙂

Veronica: Írtad, hogy türelmetlen voltál a kicsivel. Miben nyilvánult ez meg? Sötét gondolataid voltak, hangosa(bba)n vagy csúnyán beszéltél a lányoddal? Vagy "csak" érezted belül, hogy úristenmindjártszétb*szazideg?

Szimi: Sajnos volt igen, hogy úgy szóltam hozzá vagy azt mondtam, hogy ha nem fejezi be megcsapom... Persze nyilván nem gondoltam komolyan és egy ujjal nem nyúlnék úgy hozzá ... Utána mindig szörnyen éreztem magam... Főleg mikor Zak mondta, hogy de hát ő még csak egy kisbaba mit várok tőle.. Ilyenkor nagyon elszégyelltem magam és csődöt mondott anyának éreztem magam..

Veronica: Édesem. 😕 Hidd el az édesanyák 90%-a mondd olyat amit "nem kellett volna" de kevés az olyan bátor ember aki ezt felvállalja! Férjed milyen apa? Mennyire veszi ki a részét a picur körüli teendőkből? 🙂

Szimi: Zak egy nagyon jó apa.. Tényleg példaértékű az ahogyan ő viselkedik meg hozzá áll a gyerekhez.. Bármit megcsinál, pelus csere, fürdetés, takarítás.. Mi egyenjogú partnerek vagyunk így felosztjuk egymás között a feladatokat 50 - 50 % ban.. 🙂 Szerintem ez így teljesen jó.. 🙂 Nem bírom az olyan embereket akiknél pl az van, hogy az asszonynak a konyhában a helye stb... Irtózom ettől....



Veronica: Na ettől én is kivagyok... Ha nem vagyok indiszkrét mit dolgozik a párod? 🙂

Szimi: Hegesztő alpinista engédellyel.. Általában reggel megy 4 körül és délután 3 és 5 között jön haza.. 🙂 De hétvégén nem dolgozik..

Veronica: Nem semmi. 🙂 Szerinted milyen irányba változott a kapcsolatotok mióta meg van a kislányotok?

Szimi: Ugyan úgy szeretjük egymást szerintem erősebb lett csak a kötelék.. Bár tény a családja és anyósom miatt vannak kemény viták, de hiszek abban, hogy ha elköltözünk innen akkor ez meg fog szűnni.. 🙂

Veronica: Merre fogtok költözni? Nem gondolkoztatok azon, hogy Magyarországon telepedtek le? 🙂

Szimi: Egyenlőre csak északra North Dakota államba Fargoba 3-4 év múlva tervezzük a hazaköltözést. Jelenleg ingatlanokat vásárolunk és családi vállalkozásokat igyekszünk kiépíteni. Úgy szeretnénk haza települni, hogy már mindenünk megvan plusz állandó jövedelem forrás is minden esetre (kiadott ingatlanokból pl).. 🙂

Veronica: Ez nagyon jól hangzik, drukkolok nektek nagyon. 🙂 Köszönöm az interjút és az őszinteséged! Végszóként pedig mit üzennél a világnak?

Szimi: Igazán nincs mit .. Talán azt, hogy ébredjen fel és gondoljon a jövőre mert most egy rossz irányba haladunk! 🙂

Likes

Comments

Mai interjú alanyom a 20 éves Regina aki egy tündéri 14 hónapos kislány édesanyja. 😊


Veronica: Hello Regina. Kezdetnek kérhetnék egy pár mondatos bemutatkozást? 😊

Regina: Szia. Persze. 😊 Reginának hívnak, 20 éves vagyok és egy 14 hónapos kislány anyukája akit Larának hívnak. Jelenleg Nagybajomban élünk anyukámmal és a hugommal. 😊

Veronica: Egyedül neveled a kicsit?

Regina: Ha úgy vesszük jelenleg igen de együtt vagyunk az apukával csak ő pesten dolgozik és ott van.

Veronica: Nem rossz ez így nektek? Nincs rá lehetőség, hogy együtt éljetek?

Regina: Lakott már itt velünk de mivel itt a környéken nem igazán van munkalehetöség így felment pestre, most szeretnénk félrerakni és külön költözni. És igen rossz így de ki kell bírnunk. 😊

Veronica: Mikor és hogyan ismerkedtetek meg a pároddal és jöttetek össze? 😊

Regina: Ismerni már régóta ismertem de nem beszéltünk. 2014 júliusban kezdtünk el beszélgetni az exem révén. Majd augusztus 9en jöttünk össze. Elég bonyolult a kapcsolatunk mert novemberben végén még szakitottunk is és én november elején lettem terhes ami igy már a szakitásunk után derült ki. Egy darabig beszélgettünk azt mondta mellettünk lesz majd márciusban letiltott mindenhonnan és eltűnt. 2015. 08.06.an keresett fel és másnap el is jött megnézni a Larát. Mi megbeszéltük a dolgainkat és végül kibékültünk és azóta is együtt vagyunk 😊



Veronica: Milyen volt a terhességed így, hogy apa nélkül csináltad végig?

Regina: Az első 3-4 hónapban reggelente rosszulléteim voltak de amúgy maga a terhességet jól viseltem semmi bajom nem volt szerencsére. Viszont emellett igen megviselt, hogy apuka itt hagyott bár a végére beletörödtem a dolgokba és azért reménykedtem, hogy majd felkeres.

Veronica: Elmeséled pontosan hogyan találtatok újra egymásra? 😊 Ha nem túl indiszkrét.

Regina: Hát pontosan már nem tudom. 😃 Elöszőr facen írt rám veszekedtünk elöszőr majd másnap reggel már írta, hogy mivan akkor ha szeretné megnézni a kislányát. Én meg mondtam, hogy akkor jön hozzá amikor szeretne, mert erre már elötte gondoltam, hogy nem fogom eltiltani tőle ha egyszer felkeres. El is jött még aznap. Én meg hát mindig is reménykedtem, hogy egyszer talán még újra együtt lehetünk, haragudtam rá de még szerelmes voltam belé. Ő is mondta, hogy szeretne velünk lenni, és szeretné ha együtt nevelnénk a kislányunk így kibékültünk. 😊

Veronica: Mennyi idős volt a pici amikor kibékültetek? 😊

Regina: 1 hónapos 😊

Veronica: Szülésed milyen volt? Volt bent veled valaki?

Regina: Szerencsére nagyon könnyű volt. 36 hetesen mentem reggel a vizsgálatokra amikor a doki közölte, hogy 3 ujjnyira nyitva vagyok így már ne várjunk vele. 1 óra körül feküdtem be a szülőszobába egyből kaptam oxitocint, burkot repesztettek jöttek is a fájások. 2 óra vajúdás utan meg is született a kis hercegnőm. 😊 Anyukám volt bent velem, sokat segített. 😊


Veronica: Én úgy tudom a 36. héten még koraszülöttnek számítanak a babák. Vagy nem? 😊 Mennyit voltatok kórházban?

Regina: Igen annak számított. 😊 Pont 1 hetet voltunk bent. Első két nap inkubatorban volt, majd egyszer besárgult aztán még pár napot kellett várni míg megindult kicsit a súlygyarapodása.

Veronica: Nem javasolták, hogy használjatok otthon légzés figyelőt?

Regina: Nem javasolták és nem is használtunk, szerencsére nem is történt semmi baj.

Veronica: Párod amikor veletek van mennyire segít a picur körüli teendőkben? 😊

Regina: Mindenben segít, eteti, fürdeti, játszik vele. Egyedül a pelenkázást nem vállalja. 😃



Veronica: Hehe ez sok apukánál mumus. 😃 Milyen gyermek a kislányod? Milyen volt picinek?

Regina: Igyvan. 😃 Most, hogy már mindenhova eljut nagyon oda kell rá figyelni, mindent pakolni, megvizsgálna. Nagyon zsivány kis csajszi. 😄 Nagyon ragaszkodik is hozzám mivel velem van egész nap. Picinek nagyon jó baba volt. 2 hónapos kora óta átalussza az estéket. Eljátszott egyedül ugyhogy mindent megtudtam csinálni mellette.

Veronica: Ahogy észre vettem pároddal mindketten a punk-rocker stílust képviselitek. 😃 Nem néznek ki emiatt titeket, hogy "huuu úristen ezek milyen szülök lehetnek" ?

Regina: Párom üzeni, hogy agyon is csapná őket 😃 Megszoktak nézni az utcán, de megjegyzéseket, beszólogatásokat nem kaptunk még és nem is hallottam vissza. De jól is teszik 😃

Veronica: Szerinted miben változtál meg mióta anya vagy? 😊

Regina: Türelmesebb lettem, felelősség teljesebb. Sajnos picit többet veszekszek a párommal. 😊

Veronica: Hogyan szánsz magadra időt anyaként?

Regina: Nagyon keveset vagyok a Lara nélkül. Leginkább amikor alszik akkor én is vagy pihenek vagy csinálom amihez éppen kedvem van. Vagy ritkán leginkább párommal elmegyünk csavarogni valamerre, olyankor anyu vigyáz a picire.

Veronica: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! 😊 Végszóként pedig mit üzennél a világnak?

Regina: Én is köszönöm! 😊 Én hiszek abban, hogy mindig van remény, szóval soha ne adjátok fel. Ha valamit nagyon akartok akkor azt ugyis megtudjátok valósítani. 😊


Likes

Comments

Mai interjú alanyom a 24 éves Szilvi aki két gyönyörű kislány édesanyja. 😊 Az élet nem könnyű két kisgyermekkel pláne ha az ember párkapcsolatában problémák merülnek fel.


Veronica: Hello Szilvi. Kezdetnek kérhetnék egy pár mondatos bemutatkozást? 😊

Szilvia: Somogyvàri Szilvia vagyok, 24èves. 2 leànyzo anyukàja. Vanda 4,5 éves ,Àfra 15 hónapos. 😊 Tereskèn élünk. Èn jelenleg itthon vagyok a gyerekekkel. Most kèszülök èrettsègizni, mert fontos, hogy azt csinàlhassam amit a későbbiekben igazàn szeretnèk. Nem vagyok egy tipikus anyuka. Így nagyon megvisel az itthon lèt. Szeretem a gyerekeimet,de nem tartom magam minta anyànak,mert nem a hàztartàs az èn létem, amitől boldog is leszek.

Veronica: Nincs ezzel semmi gond, nem vagyunk egyformák. :) Attól még jó anya vagy, hogy szeretsz jönni menni! Lányaid apjával együtt vagy? 😊

Szilvia: Vanda az első kapcsolatomból született,ami elèg rosszra fordult, de ha nem ismerem , meg a jelenlegi pàromat akkor mèg most is tartana. Azt gondoltam tök normàlis, terrorban,feszültségben élni ès meg voltam győződve, hogy én vagyok a rossz. 😒 Aztàn a jelenlegi kapcsolatom működött úgy 2 èvig... 2 év utàn megszületett a lànyunk azóta pedig màr eljutottam oda lelkileg, hogy vàrom a ,megfelelő pillanatot. Egyre csak vàrom. Szóval màr tudom, hogy egyedül kell felnevelnem a lànyokat, sokkal durvàbb ember mint az első volt. Uralkodni akar rajtam. El akar nyomni és emellett ha nem lenne elèg a legnagyobb okom erre a döntèsre,hogy a gyerekeimet is bàntja lelkileg. Ezt pedig nem hagyhatom! Csúnya szavakkal illeti, durva dolgokat mond nekik. Nem képes szeretni. 😞



Veronica: Úristen ez borzasztó... Nagyon nem egyszerű akkor neked. 😞 Van a családodban valaki akire számíthatsz?

Szilvia: Senki. Teljesen egyedül vagyok. Ezèrt is akarok tanulni, hogy biztos làbakon àlljak ès tudjak gondoskodni a gyermekeimről. De közben fontosnak tartom a harmoniàt. 😊 Azt, hogy az ember amit csinàl azt szivből csinàlja ès boldoggà tegye. Furcsa mód, engem a tanulàs ès a cél amit kitűztem fog teljesen boldoggà tenni. Nem a fèrfi aki mellett élnem kell muszàjból, mert nincs hovà mennem. Muszàjból mert tudom, hogy jelenleg semmit sem tudnèk megadni a gyerekeimnek.

Veronica: Mit szeretnél a jövőben dolgozni? Mik a terveid?

Szilvia: Èrettségi, nyelvvizsga az alap. Az utàn a cèl logisztika ügyintèző, majd belső raktározàsi menedzser. Fontos, hogy család centrikus legyen a munka de még is èn legyek. 😊 Ebben a 2-ben pedig megvan mindkettő. Hely millió van ahovà ezekkel mehetek. Emberekkel dolgozhatok, de még is benne van az ami megfogott. A rendszer!! 😃Fontos a rendszer, a szabàly, mèg ha az életben àt is lèpjük őket a munkàban. Csak úgy lesz 110%-os az ember ha szabàlyokat betartva jàtszik. A logisztikai ügyintèző eleget tesz annak ami az egyik elvàràsom. Kommunikàció az emberekkel. A másik pedig esèlyt ad a rendszerezèsre, szabàlyozàsra.

Veronica: Milyenek voltak a terhességeid? 😊

Szilvia: Bátran mondhatom, hogy mind a kettő teljesen normàlis. Semmi probléma nem volt a vàrandossàg alatt. Az elsővel végig dolgoztam, a másodiknàl az utolsó trimesztert töltöttem otthon. 😊

Veronica: A szüléseid milyenek voltak? Volt bent veled valaki? 😊

Szilvia: Az első nagyon rossz èlmèny volt. Akkor azt mondtam többet nem akarok szülni. A fogadott orvosom cserben hagyott, mert épp magàn rendelèsre rohant. Este fèl 6-tól màsnap dèlutàn fél 3 ig vajúdtam... De nem tàgultam, így sűrgősségi csàszàr lett. Egyedül voltam. A màsodik is csàszàros lett, de ott pàrom reggel 6-ra màr bent volt ès végig mellettem volt, csak a műtőbe nem jöhetett be. De utàna is velem, veluük volt. 😊



Veronica: Nem okozott valamilyen traumát a császár? Volt szülés utáni depressziód?

Szilvia: Az első utàn a poklok poklàt jártam meg. Bezàrkóztam, önsanyargatàsba kezdtem, sokat sírtam, mindig szomorúnak éreztem magam. A vèdőnènink egy tündèr volt. Elmeséltem neki ezeket az èrzèseket ès egyből felismerte, hogy mi a bajom. Nem ràm mondta, hogy depressziós vagyok, hanem segített. 😊 Könyveket adott, vezetnem kellett egy naplót amit időroől őàtbeszeltünk. Tanàcsokat adott, segített hogyan ismerjem fel önmagamat, hogyan talàljak vissza ès hogyan èljem meg a kezdeti nehézségeket. Biztos sokat segített nekem az is, hogy olvastam alapból erről màr többször is, így felismertem magamon is ès nem féltem segitséget kèrni. 😊 A csàszàr nem okozott bajt... Nem èreztem kevesebbnek magam, sőt. A màsodiknàl semmi bajom nem volt ilyen tèren sem. Akkor ott persze, éreztem a frusztràltságot, hogy milyen nő vagyok, hogy nem tudok természetes uúton szülni, mi van ha megvàgjàk a gyerekemet megint... (Vandànak az arcàt megvàgtàk ès egy életen àt ott marad a nyoma, ez is megviselt nagyon akkor.) Aztàn az orvosom leültetett ès elmondta, hogy sajnos ő nem tudja elvégezni a műtétet (nah akkor egy vilàg dőlt össze bennem). Aztàn megismertetett a műtétet végző orvossal, akihez semmi közöm se volt, de megigérte, hogy minden a legnagyobb rendben lesz ès ne fèljek, mert vigyàz a babàra ès ràm is. 😊 Megnèzte a sebemet ès azt mondta ezzel itt csodàt fogok tenni kisasszony. 😃 Roppant empatikus doki volt. Megnyugtatott ès akkor minden addigi szar vagyok stb érzés elmúlt. Utàna sem tért vissza semmi ès azt hiszem az elmúlt hetek,hónapok óta büszkébb vagyok magamra minden téren mint valaha is voltam. 😁

Veronica: Milyenek voltak a lányaid kis babának és milyenek most? 😊

Szilvia: Vanda minta gyermek volt, most annàl rosszabb. Àfra több emberes baba. Kellett idő mire felismertük. Azóta sem vàltozott. Nehèz vele nagyon minden tèren. A 2 gyerkőc ég ès föld. 😊

Veronica: Milyen testvérek? Jól kijönnek? 😊

Szilvia: Egyre jobbak. 😊 Nagyon nagy szerencsèm van, mert Vanda odáig van a hugièrt. 😊 Persze a testvéri "hajtépèsek" megvannak, de imàdjàk egymàst ès azt hiszem ez csak egyre erősebb lesz közöttük.



Veronica: Nem nehéz 2 kis gyerekkel? :)

Szilvia: De. Nagyon nehèz. Vannak pillanatok, mikor csak leülök. A kicsi épp ordít, anagy szintén tombol. Olyankor sikítva menekülnék... Van, hogy összeroskadok a tanàcstalansàg, kètsègbeesès, egyedüllèt miatt. Olyankor kimegyek az udvarra ès csak sirdogàlok. Aztàn ujra èledek ès nekifutok újra a feladataimnak. 😊 Nem tudom honnan ennyi erő mindenhez, de valóban igaz, hogy mi Nők erősebbek vagyunk. 😊 A lakàsban uralkodó àllapot màr egyàltalàn nem èrdekel. Probàltam, mindent megtettem, hogy uraljam az időt de nem megy... A ruhàk tornyosulnak, a szennyes kosàr azt hiszem feneketlen kút,mert soha nem èrek a végère. A mosogatàs... Na ott van rendszer. Amiből eszünk egyből elmossuk. A gyerekszoba tornàdó tarolta helysèg, szigorúan csak sajàt felelőssègre lehet belèpni... Nem bírom minden nap patyolatba vàgni. Pàrom ugyan segít ebben, de màr làtja ő is, hogy egy darabig mèg esèlytelen a szingli életèhez igazitani a rendet. (amig szingli volt patyolat vette körbe).

Veronica: Ha nem pofátlan kérdés... Mikor és miért romlott meg a kapcsolatotok ennyire?

Szilvia: Amikor beköltöztünk vissza a csalàdi hàzba. A miértre keresem a vàlaszt, de nem talàlom ès belefàradtam a kutatàsàba is. Vannak dogok amiket csak elengedni kell, nem a mièrtekre a vàlaszt keresni.

Veronica: Szerinted miben változtál meg mióta anya vagy? 😊

Szilvia: A testvérem szerint semmiben. Magam szerint sokkal óvatosabb vagyok mint voltam. Megszelídültem. (Furcsán hangzik) Talàn a hozzààllàsom a dolgokhoz. A kialakult helyzetek kezelèse. Következetessèg. Fegyelem. A párkapcsolatomban azaz a szexuàlis életemben nem álltak fel vàltozàsok.



Veronica: Hogyan szánsz magadra időt? 😊

Szilvia: Azt hiszem sehogy. Estènkènt olvasok. Plusz szerintem az iskola elkezdèse èpp elèg idő lesz amit magamra szànok. Ha engedik a lànyon forró furdőt veszek. 😊

Veronica: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! 😊 Végszóként mit üzennél a világnak?

Szilvia: Vègeztül annyi, hogy ha valaki valamikor is kicsit is eltévedve van, megreketten èrzi magàt, csalódott, bànatos, harag van a szívében bàrmivel kapcsolatban olvassa el ezt a könyvet: "Èlj úgy ahogy èlhetsz". 😊 Nekem sokat segitett, hogy felül tudjak kerekedni az érzelmeken, a fàjdalmon ès itt ahol èlek meglássam a boldogságot! Nehèz fiatalon félig meddig örök gyerekkènt élni úgy, hogy a tàrsadalom csak megvető pillantasokkal illet. De nem kell azt nézni, hogy mások mit gondolnak, csak "Élj úgy, ahogy èlhetsz"! 😉 Kitartàst ès erőt kivànok a mindennapi küzdelemhez.


Likes

Comments

Mai interjú alanyom a 25 éves Rita akinek van egy tündéri fél éves kisfia Máté. 😊


Veronica: Hello Rita. Kezdetnek kérhetnék egy pár mondatos bemutatkozást? 😊

Rita: Oroszné Pap Ritának hívnak. 25éves vagyok. Tatán lakunk a férjemmel és a kisfiunkkal Mátéval. A szakmám gazdálkodási menedzserasszisztens. Szeretek olvasni, zenét hallgatni. Persze ezekre nem igazán jut idő mostanában. 😃

Veronica: Mesélj kicsit a férjedről. Mikor és hogyan ismerkedtetek meg és jöttetek össze? 😊 Milyen volt az esküvő?

Rita: 2006. 11. 14-én jöttünk össze. Interneten az msn.com-on ismerkedtünk meg. Pár hét beszélgetés után találkoztunk. Szinte szerelem volt első látásra. 😊 Jelenleg a saját építőipari cégében dolgozik. Az esküvő 2014. 08. 23-án volt. Nagyon jo kis buli volt. Megállás nélkül táncoltunk hajnali fél 5ig. 😄



Veronica: Milyen volt a terhességed? 😊

Rita: Nagyon jó. Szerencsére nem voltam rosszul. Nem voltam kívános. Teljesen probléma mentes volt. Anyósom mindig azt mondta hogy olyan jól viselem mintha nem is babát várnék. 😄Kézzel a mozgást az apukája névnapján lehetett először érezni. Mintha tudta volna hogy ez a tökéletes ajándék neki. 😃

Veronica: Nekünk előszőr hátról hasra apa névnapján fordult. 😃 Milyen jófej gyerekeink vannak. 😃 A szülés milyen volt? Volt bent veled valaki?

Rita: Sogórnöm aki szülésznőnek és védönönek tanult. Rosszabbra számítottam. Nst-re kellett volna mennem reggel 8-ra de a szülöszobára mentem a fájások miatt. 😃 hajnal fél4töl voltak fájásaim. 11kor burokrepesztés 14:10re meglett a baba. 😊



Veronica: Apuka hogy-hogy nem volt jelen?

Rita: Megbeszéltük már a terhességnél hogy nem lesz benn. De dolgoznia kellett. Hiába hívtam fel hogy jöjjón haza nem tudott mert Bécsben dolgoztak és 2embernek ott kellett lennie az építkezésen. Pont influenza idő volt látogato se jöhetett be csak cuccokat hozott. Viszont a csecsemős nővér rendes volt mert müszakváltás előtt odaért a férjem és kivitték ajtón keresztül megmutatták neki. 😊

Veronica: Mennyire segít a párod a pici körüli teendőkben? 😊

Rita: Ha itthon van sokat. Pelenkázza játszik vele. Este is felszokott kellni hozzá.

Veronica: Változott valamilyen irányba a kapcsolatotok?

Rita: Ja és ő fürdeti. 😃 Illetve öltözteti ha megyünk valahova. Szerintem erősítette a kapcsolatunkat. 😊



Veronica: Említetted, hogy vannak tetkóid. Hány db van és hol találhatóak? 😊

Rita:A jobb lábfejemnél van egy. 3rozsa egymás felett. De még szeretnék egy tigrisfejet a lapockámra.

Veronica: Neked mennyire tetszenek a szét varrt emberek? 😃

Rita: Annyira nem. Szerintem felesleges annyi. De mindenki eltudja dönteni hogy a saját testével mit csináljon. 😊

Veronica: Miben változtál meg mióta anya vagy?

Rita: Többet aggódok. Jobban felidegesítenek a buta emberek. 😃 Pl mikor vezetek.



Veronica: Milyen sofőr vagy meglátásod szerint? 😁

Rita: Óvatos de határozott. 😃

Veronica: Hogyan szánsz időt magadra anyaként?

Rita: Hát 1-1x elmegyek géllakkot csináltatni. Nagyon mást nem. De egyenlőre nem is igénylem. 😊 Bár egy éjszakai zavartalan alvás jol esne. 😃

Veronica: Ennyire rossz alvó a pici?

Rita: Hát meg-meg èbred èjjel. 1-2x.

Veronica: Reméljük hamar leszokik róla. 😊 Köszönöm szépen a válaszokat! Végszóként pedig mit üzennél a világnak? 😊

Rita: Használják ki az emberek az időt amit a másikkal tölthetnek mert sose lehet tudni hogy mi történik másnap. Ezt inkább azért mondom mert múltkor majdnem balesetünk volt az autópályán. Szerencsére az őrangyalok velünk voltak így nem lett baj. Az anyáknak pedig hogy ennél szebb dolog nem létezik 😊 Becsülje meg mindenki!


Likes

Comments