Hosszú nap volt. Mikor kattant a zár, óvatosan kinyitottam az ajtót. Az én ajtóm. Szorult ugyan egy kicsit, de az enyém volt. Ettől mosolyogni kezdtem.

A lakásban már nem volt az a furcsa, idegen illat, ami eddig körülölelte a helyet. Az előző lakó emléke, amely nem hagyott este nyugodtan aludni. Éreztem, nem volt még a miénk teljesen. Még nem. Pedig már második hónapja laktunk abban a szegedi lakásban, amely a csodálatos kakasos templomra nézett a Kálvin téren…

Kiléptem a cipőmből, ekkor vettem Őt észre, amint a konyhából kukucskál ki.

- Szia, jó hogy jössz, nem igazán bírok el a kacsával – sóhajtotta, feljebb tolta az orrán a szemüvegét, majd ismét eltűnt.

Szóval ez az az illat. Sütni próbál.

Mikor megláttam Őt, anyám nevetséges női kötényében, amit a költözésünk előtt adott nekem, mondván hogy hasznát veszem még, elnevettem magam. Tényleg hasznát vettük.

Ügyetlenül fogta a villát, és belemártotta a húsba, majd kérdőn nézett rám. Arcvonásai hirtelen olyan riadtnak, és kisfiúsnak tűntek, mint annak a gyermeké, akit épp szidnak, ha rossz jeggyel tért haza. Pedig pont abba a hűvös határozottságába szerettem bele…

Odalépett hozzám, majd megölelt.

- Jó, hogy jössz – súgta, engem pedig valami furcsa nyugodtság, egyfajta belső béke szállt meg, ami úgy ereszkedett le kettőnk köré, mint a hajnali köd a hűvös, késő őszi reggeleken.

Lehunytam a szemem. És ekkor megértettem. Megértettem, hogy végre eltűnt az a megmagyarázhatatlan üresség, amit az előző lakó hagyott maga után. Betöltöttük a teret. Csak Ő, és én. Végre elkezdhettük a közös életünket…

Blog using your mobile phone - One of the best blogging apps on the market - click here!

Likes

Comments

- A titok akkor szűnik meg titoknak lenni, ha önmagadnak fecseged ki azt – mondta határozottan.

- Ezt hogy érted? – kérdezem, majd reménykedve pillantottam át a másik asztalhoz, ahol ott ült Ő. Fényes, barna haja beleomlott a szemébe, és elmélyülten figyelte a könyvet, melyet olvasott.

- Ide figyelj, ne őt nézd – szólt rám. – Ő nem lényeg. Ő csak egy ábránd, amit kergetsz. Egy más világ, egy letűnt kor, melynek te már sohasem leszel a része.

- Miért mondod ezt el nekem? Honnan tudod, hogy ez mind csupán képzelet?

Nem válaszolt, csak némán meredt maga elé, és alig észrevehetően csóválta a fejét.

- De milyen lesz, ha szerelmes leszek? – Lenyeltem a torkomban gyülekező gombócot.

- Te mindig csak tényeket akarsz hallani! Le kellene erről szoknod! – korholt szelíden, majd felállt.

- De tudni akarom, ne hagyj itt vele! Félek tőle, félek, hogy lenéz az érzéseim miatt! – A méltóságom már rég odaveszett, ezt éreztem.

Sóhajtott, majd rám emelte a tekintetét.

- Látod, pontosan ezért marad pusztán ábránd, az álomvilágod legpompásabb éke…

Likes

Comments

Egyszerű ember vagyok, egyszerű vágyakkal. A józan eszem, és a saját magamba fektetett hitem vezérel. Próbálom tágítani a határaimat, és elérni a hon áhított bölcsességet. Másodéves földrajz hallgatóként céljaim között tartom számon a természet és az emberi élet szemlélését, felkutatását, és megértését. Húszas éveim elejét taposom, kisebb-nagyobb hibákkal, melyek lényegében megfűszerezik az életem – néha édesítik, néha keserítik – de midig próbálok a helyes úton maradni. Alapvetően jó lány vagyok… legalább is nagyon igyekszem az maradni.

Likes

Comments

Nouw Magazine