Érezted már úgy,hogy boldog vagy és minden úgy alakul az életedben,mint szeretnéd.Nos, én nem sokszor éreztem így, de talán màr nem is lesz rá lehetőségem. Mindig is másoknak akartam megfelelni és a mások által támasztott kép alapján élni de egyszer úgy gondoltam változtatom rajta, mindig a kinézetemmel bántottak, kaptam én hideget, meleget (pl csigaszemű, a szám miatt szopó száj, a csuklók miatt a pockom miatt, nincsen állam, hasonlók) nehéz volt így élni a fiatal éveket hogy tudod nem szereted ön magadat. Persze próbáltam ezt valahogy kivédeni, vásároltam ami tetszett, de egy idő után rájöttem, hogy nem segít rajtam az sem. És akkor úgy gondoltam,ha talán a hajamon változtatom, akkor talán jobb lesz, azért is kaptam ilyen olyan véleményt, jól akartam kinézni és végre egyéniség lenni ezért kiszőkítettem a hajam, gondoltam, végre jó lesz minden mert változást akartam, megint jött minden ennek nem tetszett, valakinek igen, de ami azután következett arra nem vártam és nem készültem fel, tetszett az új kinézetem, de történt valami ami sokként ért, elkezdett hullani a hajam és csak ismerem a saját testem annyira hogy tudjam baj van.Nővérem mondta mindig hogy majd évek múlva csak ő lesz akire számíthatom így neki mondtam először és persze rögtön megkaptam hogy hipohondernek vagyok meg ki az akinek nem hullik,de én tudtam hogy gondban vagyok, közölni otthon ezt hogy lehet, hogy megbizonyosodjak egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentem egy hajvizsgálatra, megviszgáltak, nagyítóval keresztül làttam a fejbőrömet, a szakértő szerint semmi gond nincs csak változtassak az életmódomon hasonló.Aznap haza is mentem és ahogy szokás rájöttek hogy hol voltam , én azt amit mondtam amit ott mondtak nekem , a hajhagymám rendben, nőnek a kis hajszálaim. Egy kis időre megnyugodtam , de tudtam hogy hullik mert éreztem. Nővérem volt akinek mondogattam, de ő lehipohonderezett és csak az fog majd a legjobban fájni hogy nem hitt nekem, mostanra nagyon kevés hajam van és bár látom a növekvő kis hajszálakat párat de tudom mi lesz a vég és azt hiszem abba rajtam kívül a környezetem is bele őrült. Közben pedig otthagytam a sulit is mert teljesen làthatatlannak làttam hogy nekem ez menne és első dolog amit életemben amit feladtam, persze júniusban már meg van a terv , de hogy olyan kinèzettel milyen munkàt vagy egyáltalán kapok valamit és hogy fogom úgy le élni az életem nem tudom.. Ennyi minden ért 20 év alatt amiket talàn soha sem fogok feldolgozni teljesen, milyen jó aki csak élvezi az életét és nem érik ilyen dolgok. Tehàt ahogy írtam egy lejtőn vagyok ami nem tudom meddig tart. De attól függetlenül mindig leírom mit érzek hogy ezzel is próbáljam valahogy kibírni és erősíteni magam. Peace and love,

Likes

Comments